| A
2000. év téli számának tartalmából: |
||
![]() |
||
|
December van. A 2000. év vége felé járunk. Az utolsó hírlevél éppen egy évvel ezelõtt ugyanebben a hónapban látott napvilágot. Ez az év semmiképpen sem múlt el nyomtalanul. Ezt tudjuk mindannyian. Azt, hogy melyik szervezetnél milyen csodás, szép események zajlottak, helyben ismertek, mert írások nem születtek róluk, vagy ha igen, nem jutottak el az ÉTA Országos Központjába.
Pedig elmondani egymásnak,
ami öröm, az jó, mert megsokszorozódik, s elmondani egymásnak, ami szomorú,
az is jó, mert elosztódik, s könnyebb lesz utána.
Annak a néhány levélnek,
információnak, bemutatkozó anyagnak, amelyet a Reha Kiállításra és a
hírlevélbe küldtetek, nagyon örültünk. Igyekeztünk szép kivitelben összesíteni
õket.
Az év folyamán, az ÉTA-val
kapcsolatosan történt fontosabb eseményekrõl is találhattok rövid
ismertetõt.
Reméljük érdekes és segítõ
olvasmány lesz számotokra az ez év végi Éta hírlevél.
Sok szeretettel kívánunk kellemes meglepetéseket hozó karácsonyi ünnepeket, az új évre - az év végi ünnepek élményeitõl is gazdagodva, megerõsödve - jókedvû munkát az értelmi fogyatékos emberekkel, és sikeres együttmûködést azokkal, akik fontosnak tartják, hogy tegyenek értük. Mindnyájan találjunk otthonra ebben a világban!
Örülve az eddigi eredményeknek
üdvözlünk Benneteket szeretettel:
Rauscherné Németh Ágnes és az ÉTA valamennyi munkatársa
Budapest, 2000. December
12.
Azt kérdezik, milyen "non-profitnak"
lenni mostanában? Hát nézzük’…
A Hetedik Szirom Alapítvány
1996. Július 12-én jött létre a Down Egyesület támogatásával a
fogyatékos emberek
és családjaik életminõségének javításáért.
Az Alapítvány egyik fõ feladatának tekintette, hogy a fogyatékkal élõ és megkésett fejlõdésmenetû gyermekeket a lehetõ legkorábbi életkorban komplex – orvosi, pszichológiai, pedagógiai módszerekkel vizsgálja, szûrje és idõben specifikus, korai fejlesztésben részesítse, hogy ezáltal életminõségét javítsa, a másodlagos károsodások kialakulását megelõzze, családjaikat tanácsadással és konkrét segítségnyújtással (jogi, mentálhigiénés, orvosi, pedagógiai), nevelõiket - óvónõket, tanítókat – speciális tanácsadással támogassa. Megalakulásunkkor 12 lelkes emberrel, (orvos, gyógypedagógus, óvónõ, fõiskolai tanár, fõiskolai hallgató) egy szatyor játékkal, 40.000 Ft tõkével rendelkeztünk. Mindenki a saját szakterületén érezte azt, hogy a fogyatékos, pszichés problémákkal küzdõ gyermekek ellátásában hiány mutatkozik. Ebben az idõben környékünkön – Gödöllõ vonzáskörzetében - nem mûködött Nevelési Tanácsadó, mert a feladatot addig ellátó gödöllõi Nevelési Tanácsadó a vidéki gyermekek ellátásában nem tudott feladatot vállalni.
Munkánkat a Pest Megyei
Flór Ferenc Kórház Csecsemõ és Gyermekosztályán 1996. októberében
kezdtük meg az otthonról összegyûjtött eszközökkel, játékokkal.
Elõször a kórházban ambuláns ellátásra jelentkezõ gyermekek
fejlettségi szintjét vizsgáltuk orvosi javaslat alapján. Kis idõ
múlva már nem csak az orvosi ellátásra jöttek a gyermekosztályra a gyermekek,
hanem kifejezetten a mi szolgáltatásunkért is. A gyermekosztály orvosainak
köszönhetõen birtokba vehettünk egy kórtermet. Itt már viszonylag
kedvezõbb körülmények között folytathattuk munkánkat. Orvos,
pszichológus, gyógypedagógus együtt kezdett rendelni, magánszorgalomból,
társadalmi munkában.
Egyre nagyobb igény mutatkozott
arra, hogy a gyermekeket ne csak tanácsadás formájában lássuk el, hanem
terápiát is biztosítsunk számukra. Lassan-lassan alakultak a szakmai
kapcsolatok a területen dolgozó védõnõkkel, óvodákkal,
iskolákkal. Ennek köszönhetõen egyre több szülõ és gyermek
fordult hozzánk segítségért, ami egy idõ után nem volt a gyermekosztály
életébe illeszthetõ.
1997. végén újabb helyiség
után kellett néznünk. A Pest Megyei Flór Ferenc Kórház vezetõségével
történõ hosszas tárgyalás után rendelkezésünkre bocsátottak díjmentesen
egy 90 nm-es faházat a kórház mögött, ami igencsak lerobbant állapotban
volt. Ezzel egyidõben a Népjóléti Minisztérium pályázatán 800.000,-
Ft-ot nyertünk, amit a ház felújítására fordíthattunk. Mivel ez a látszólag
magas összeg kevésnek bizonyult arra, hogy az iparosokat megfizessük,
a fûtés korszerûsítésén, gáztartály telepítésén és a vízvezeték
szerelésen túl a tetõjavítást, asztalosmunkát, festést, mázolást,
linóleumozást saját magunk „segítõkkel” családtagokkal, barátokkal
közösen végeztük el. (Mai napig sem tudjuk, hogy ki festette le pl.
az ajtókat, de köszönet érte!)
1998. tavaszán költöztünk
be az átvarázsolt faházba, ahol 2 terápiás szobát, várót, mozgástermet
alakítottunk ki.
1998-tól kezdõdõen
hosszú tárgyalások, gyõzködések, viták után 4 helyi önkormányzattal
kötöttünk együttmûködési megállapodást a nevelési tanácsadás funkcióinak
ellátására. Emellett a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal megítélte számunkra
a korai fejlesztésre járó állami normatívát. A bejövõ összegeket
jó ideig nem osztottuk fel, hanem teljes egészében fejlesztõeszközök,
berendezések beszerzésére fordítottuk.
Lett Ayres termünk, nagy
piros Bobath labdával, sok-sok fejlesztõjátékkal, vettünk számítógépet,
kamerát, fénymásolót, szép függönyt az ablakra….. vagyis minden adott
volt ahhoz, hogy minõségi munkát végezzünk, és a hozzánk forduló
gyermekek és szüleik jó közérzete biztosítva legyen. 1998. végére 1
fõ fõállású és 18 fõ részállású dolgozót foglalkoztattunk.
– immár díjazásért. A számlánkon hétjegyû szám szerepelt. Megszerveztük
a távolról jövõ mozgássérült gyerekek háztól-hátig szállítását.
Úgy éreztük, révbe értünk,
jó úton haladunk.
Folyamatosan kerestük az
állami és nem állami támogatókat, építgettük a szakmai kapcsolatokat.
Emellett minden lehetõséget megragadva pályáztunk, több alkalommal szerveztünk Szülõi-gondozói tanfolyamot, továbbképzést pedagógusoknak, fejlesztõjátékok vásárát, megemlékeztünk az ünnepekrõl. Pályázat keretében 6 település gyermekeinél végeztünk komplex szûrõvizsgálatot 0-14 éves korig.
Megalakulásunktól kezdve
kerestük a kapcsolatot a Pest Megyei Önkormányzattal, hiszen a Közoktatási
törvény a megyei önkormányzat feladatai közé sorolja a nevelési tanácsadás
és a korai fejlesztés megszervezését. Kaptunk sok-sok ígéretet, kértek
tõlünk adatokat, kaptunk felhívást pályázatra – amelybõl
aztán kizárták az alapítványt, mert a „amíg nincs a megyei önkormányzattal
közoktatási megállapodásunk, nem pályázhatunk, ehhez viszont intézményt
kell alapítanunk”.
Mivel visszautasításunkkor
mindig erre hivatkoztak az illetékesek, 1999 októberében Pest megye
fõjegyzõjéhez benyújtottuk az Intézményalapító Okiratunkat,
amelyben kértük, hogy Nevelési Tanácsadó és Gyógypedagógiai centrumként
közoktatási intézménnyé nyilvánítson minket.
Ennek szabályait a 3/1998.
OM rendelet szabályozta. Sejtettük, hogy az igen szigorú feltételeknek
nem tudunk majd megfelelni, de reméltük, hogy egy jól mûködõ
szervezet – különös tekintettel arra, hogy ebben az idõben sem
volt megoldva a nevelési tanácsadás és a korai fejlesztés ügye a térségben,
kedvezõ elbírálásban, esetleg támogatásban részesül ahhoz, hogy
a rendeletben foglaltaknak eleget tegyen.
Hát tévedtünk…
A Megyei Önkormányzat hiánypótlásként
8 napon belül kérte tõlünk, hogy szakhatósági engedélyeket, vagyonunkat
igazoló dokumentumokat, eszközök listáját, stb. nyújtsunk be az elbíráláshoz.
A kóró és a kismadár meséhez
hasonlóan „futni” kezdtünk:
- Az
építészeti szakhatósági engedélyt nem adták ki számunkra, mert mint
kiderült egy „lebontott” faházban vagyunk.
- A
tûzoltóság 30 napon belül kötelezett minket arra, hogy az elektromos
rendszert korszerûsítsük, önmûködõ tûzoltórendszert
és villámhárító rendszert építsünk ki….
Természetesen a szakértõi
vélemények díját busásan meg kellett fizetnünk. A benyújtott papírok
után a Megyei Önkormányzat illetékes elõadója javasolta, hogy
vonjuk vissza kérelmünket, mert sem az engedélyünk nem megfelelõ,
sem a mûködésünkhöz szükséges eszközökkel nem rendelkezünk (pl.
nincs lemezszekrényünk, csak egy pelenkázónk, bordásfalunk van, nincs
magas etetõszékünk). Nincs elég biztosíték arra, hogy saját erõbõl
a rendeletben foglalt személyi feltételeket biztosítani tudjuk, különös
tekintettel a nevelési tanácsadásra. (Öt fõállású dolgozót kellene
alkalmazni.)
Hát ez igaz. Valóban nem
feleltünk meg a rendelet elvárásainak. Valóban, csak a jó szándékunk
volt meg. Hibáztunk. Elõször a rendeleteknek kellett volna megfelelnünk,
nem az igényeknek. A papírokon és az engedélyeken nem szerepel az, hogy
egy pszichológus vagy egy gyógypedagógus, amikor szemben áll egy elkeseredett
szülõvel, egy csillogó szemû, de mozgássérült gyermekkel
mit kell tegyen lemezszekrény hiányában. Nekünk ezt nem tanították,
ilyen óra nem volt a fõiskolán….
Ennek tudatában nem tehettünk
mást, a nevelési tanácsadást „átadtuk” egy fenntartásra vállalkozó helyi
önkormányzatnak, eszközökkel, dolgozókkal, megkötött szerzõdésekkel,
a fenntartáshoz szükséges összegekkel…mert az „önkormányzati” így mûködhet.
Így hát a tûzoltóság
által meghatározott napon az utolsó fejlesztõóra után elbocsátottuk
az utolsó gyermeket, leeresztettük a nagy piros labdát, leszereltük
a hintát, elvittük a gáztartályt, bezsákoltuk a függönyöket, bedobozoltuk
a játékokat, levettük a cégtáblát és lelakatoltuk a faházat.
A történetnek itt vége
is lehetne,…de nincs.
Mivel nem volt számunkra hely sehol a környéken, senki nem tudott felajánlani egyetlen helyiséget sem, nevelési tanácsadót átvevõ önkormányzattal megállapodást kötöttünk, hogy közösen alakítjuk ki a fejlesztõ és terápiás helyiségeket az önkormányzat épületének elsõ emeletén. Mindössze egy szobát bérelünk saját, már-már személyes holmink tárolásához. Ezt örömmel vették, szándékunkat papírra vetettük és vártuk, hogy a festés, amelyet az önkormányzat már rég megkezdett, végeztével beköltözhessünk a bérelt helyiségbe. Sürgetett az idõ annál is inkább, mert az állami normatíva folyósítását leállította a Közigazgatási Hivatal, mert egy friss rendelet értelmében OM azonosító számmal kell rendelkezni minden közoktatási intézménynek. Ehhez viszont az szükséges, hogy Pest megye fõjegyzõje közoktatási intézményként nyilvántartásba vegye az alapítvány által fenntartott intézményt. Tehát ideiglenesen berendezkedtünk a bérelt helyiségünktõl távol esõ, második emeleti szobába, ami nem volt kifestve, lelakott volt, omladozott a fala, „lakatlan” volt, mert csak mi voltunk a folyosón emiatt takarítás sem volt, és telefont sem lehetett bekötni. De a gyermekek fejlesztését valahol folytatnunk kellett.
Újra megkértük az engedélyeket,
szakvéleményeket leendõ helyünkre. Teljesen reménytelenül, de
ismét alapító okiratot szerkesztettünk és ismét benyújtottuk Pest megye
fõjegyzõjéhez, immár csak korai fejlesztésre vonatkozóan.
Így újból kezdõdött a futás – tûzoltóság, ÁNTSZ, építésügyi
szakhatóság….és több kiló dokumentáció után az illetékes méltónak találta
az intézményt arra, hogy a szakértõi díj megfizetése után szakértõi
vizsgálatot tartson a leendõ intézménynél.
A szakértõknek megmutattuk
helyünket, minden vagyonunkat, dokumentációnkat, diplomáinkat, önéletrajzainkat,
munkában töltött jogviszonyunk igazolását, stb. Humánus hozzáállásának
köszönhetõen 2000 március 27-én a Hetedik Szirom Gyógypedagógiai
Tanácsadó, Fejlesztõ és Szolgáltató Központ közoktatási intézményként
nyilvántartásba vétetett, azzal a kitétellel, hogy a festés végeztével
elfoglaljuk végleges helyünket, 2000 szeptember 15-ig beszerezzük a
hiányzó eszközöket, (lemezszekrény,+bordásfal,+pelenkázó,+etetőszék,+zuhanyzó….)
berendezéseket, teljesítjük az egyéb elõírásokat.
Így a Közigazgatási Hivatal
ismét folyósítani kezdte a normatívánkat. Minden erõnkkel azon
voltunk a napi feladat ellátása mellett, hogy a követelményeknek határidõre
eleget tegyünk. Mivel ez jelentõs anyagi teherrel is járt, minden
lehetséges szervezettõl (Nemzetközi Gyermekmentõ, Máltai
Szeretetszolgálat, magánszemélyek, intézmények) segítséget kértünk –
mindhiába. Fennállásunk óta elõször a szülõk között is
csekket osztottunk ki, és kértük, járuljanak hozzá fennmaradásunkhoz.
28 család közül mindössze 3 kisösszegû befizetés érkezett. Voltak
szülõk, akik új lehetõség után néztek – mondván mi már
úgyis tönkremegyünk – mindenáron, „maszekban”, sok pénzért.
Így lecsökkent a létszám,
vele együtt a normatíva is.
Az önkormányzatban a költözés
váratott magára. Izgatottan vártuk, hogy vége legyen a festésnek, de
csak húzódott, húzódott. Hiába vártunk. Kiderült, hogy az általunk bérelt,
kifestett, világos helyiséget „másnak adták oda”, aki birtokba is vette,
mert szerintük jó lesz ott fent nekünk. (Mindentõl elzárva, ahol
nem zavarunk senkit és minket sem zavar senki.)
Nem tehettünk mást, mint
újra megkértük az engedélyeket, bár tudtuk, sok esélyünk nincs. Ahogy
várható volt, az ÁNTSZ nem látta biztosítva a feltételeket ahhoz, hogy
ilyen körülmények között gyermekeket, különösen csecsemõket fogadhassunk.
Ezután ismét kértük az
önkormányzatot, hogy segítsen az ÁNTSZ és a megyei önkormányzat szakértõjének
véleménye alapján az ideális feltételeket megteremteni. Ha már a helyiségeinket
más birtokolja. Nem beszélve arról, hogy mivel lepusztult helyiségeinket
együtt használjuk az általa fenntartott Nevelési Tanácsadóval, annak
létét is veszély fenyegeti.
Nem történt semmi.
Ekkor ismét költöznünk
kellett volna, hiszen a határidõ közeledett, és így már nem csak
eszközöket, hanem ismét új helyet is kellett biztosítanunk. Ehhez a
nagy munkához viszont szükségünk volt egy ígéretre a Pest Megyei Önkormányzattól,
hogy ha mi újból kezdjük az egész tortúrát, a közoktatási megállapodás
megkötésére, ezzel együtt támogatásunkra sor kerül-e.
Ezt nem tudták megígérni,
sõt a Közgyûlés alelnöke késõbb kedves levélben
zárkózott el az együttmûködéstõl.
Ezért 2000. Június 16-án
a Hetedik Szirom Alapítvány kuratóriumának határozata alapján a Hetedik
Szirom Gyógypedagógiai Tanácsadó, Fejlesztõ és Szolgáltató Központ
tevékenységét felfüggesztette.
Mindössze halvány reménysugár
maradt, hogy valakit érdekelni fog a gyermekek sorsa, és még sem zárja
be az intézményt. Ám levél jõ a Megyei Önkormányzattól: felhívják
figyelmünket, hogy egy intézmény tevékenységét felfüggeszteni nem lehet,
csak megszüntetni. Ezt hamarosan határozatba is foglalták, ami jogerõre
emelkedett. Így természetesen a normatíva sem folyósítható. Így nincs
szükség dolgozókra. Nincs szükség helyiségekre. És eszközökre sem. A
probléma megszûnt. Legalábbis bizonyos szinten biztosan. Mi mit
tehettünk? Kocsira raktuk minden vagyonunkat, és egy pici lakásba raktároztuk
el, abban a reményben, hogy egyszer még valaki használni fogja. És újragondoljuk,
mit tehetünk a fogyatékos emberek életminõségének javításáért.
Biztosan eszünkbe jut valami.
A gyerekeket igyekeztünk
más intézménynél elhelyezni, két fõ intézetbe került, két fõ
másik fejlesztõközpontba, néhányan óvodába. A többi otthonában
várja, hogy a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs
Bizottság utazó tanára hetente ellátogasson hozzá. Bérelt lakásunkat
mindössze három gyermek használja, akik itt találkoznak az utazó tanárukkal.
Néha meglocsoljuk a virágokat és leporoljuk a nagy piros labdát.
A Nevelési Tanácsadó? A
dolgozók velünk együtt távoztak. Az eszközöket elhoztuk. De mûködik
– papíron, négy település gyermekeit látja el.
Statisztika? Fennállásunk
alatt 379 gyermeket vizsgáltunk az „intézményben”, 316 gyermeket helyszínen.
A terápiás órák száma 2500 körül volt.
Bár néha úgy érezzük, hogy
Kõmûves Kelemen mintájára dolgoztunk, mégis vigasztal minket
az a tudat, hogy nem volt hiábavaló az a 4 év, amit kûzdelemben
és harcban végigdolgoztunk, mert volt lehetõségünk csodákat is
látni. Csodát, amikor Etelka járni kezdett, amikor Bendegúz végre mászott,
amikor Nóri egyedül tette meg az elsõ lépéseket, és amikor könnycseppek
helyett megjelent a mosoly a szülõk szemében.
Amikor ezekre visszaemlékezünk,
tudjuk, hogy ha rövid ideig is tartott, de érdemes…
Érdemes „non-profitnak”
lenni 2000-ben Magyarországon. Kitartást és erõt kívánunk mindenkinek
az új évezredben, hogy SEGÍTHESSÜNK!
Hetedik Szirom Alapítvány Ügyvezetõ elnöke Ha valaki szeretne beszélgetni vele, telefonszáma: 06-30-9212-750
„Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondja a közmondás. Hát még, hogyha ez a gyerek nem is „átlagos”, /bár ilyen gyerek nincs is/, hanem valamilyen fogyatékossággal él, esetünkben értelmi képességei eltérõek a többiekétõl. Azoknál a családoknál, ahol értelmi fogyatékos gyerek cseperedik, bizony hatványozottan jelentkeznek a gondok, bajok, megoldandó feladatok. Társadalmunk, közéletünk megtestesítõi, a bennünket közvetlenül körülvevõ „ép” világ sok esetben még nem igazán akarja, máskor nem igazán tudja, vagy nem igazán képes rá, minden szituáció által felvetett problémánkat kezelni, orvosolni, esetleg segítséget nyújtani. Igy hát sok mindent magunknak kell tudni megoldani lépésrõl-lépésre, akár kisebb, akár nagyobb harcok árán. Ezt azonban csak abban az esetben tudjuk véghez vinni, ha képesek vagyunk megfogalmazni, súlyozni, prioritást felállítani a megoldandó tevékenységek terén, majd ezt követõen egységesen fellépni és eljárni ügyeinkben. Mindezekhez találkoznunk kell, tudnunk egymásról, megismerni a különbözõ élethelyzetekben keletkezõ problémákat, gondokat, kiválasztani mindig az éppen legégetõbb, legtöbbünket érintõ teendõnket, és kialakítani közös állásfoglalásunkat. Ezt a lehetõséget kívánta nyújtani idén is az ÉFOÉSZ Budapesti Szervezete a „Szülõklubok” szervezésével. Ám ennek gyakorlati megvalósításához – mai profitorientálttá vált világunkban – a technikai feltételek rohamosan csökkentek. Míg sok évvel ezelõtt még sok intézményben készségesen bocsátottak részünkre e célra „grátisz” helyiségeket, melyben találkozhattunk, ez a lehetõség az évek során megszûnt, a közelmúlt éveiben már kizárólag pénzért igénybe vehetõ megoldásokra szorulunk, míg az idei évben már pénzünk sem lett volna rá. Ekkor sietett segítségünkre az ÉTA, felajánlva a lehetõséget, hogy folytathassuk a Szülõklubok megrendezését az igen kellemes környezetû, igényesen kialakított, minden kényelmet nyújtó elõadótermükben. Ennek köszönhetõen nyílt lehetõség részünkre - az idei évben különösen sok kiemelkedõen fontos aktuális témakör megvitatására - ismételten megtartani összejövetelünket. A különbözõ témakörök körüljárása - legtöbb esetben - külsõ szakértõ bevezetõ elõadásával indul, ezt követõen alakul át „kerekasztal” jellegû beszélgetésre. Az eddig megtartott foglalkozások keretében programjaink között szerepeltek az alábbi témakörök:
- lakóotthonok
létesítésével kapcsolatos információk, lehetõségek, teendõk
- foglalkoztatási
alternatívák, elvi és gyakorlati pillanatnyi lehetõségek
- fogyatékossági
támogatásról, mértékérõl, feltételeirõl, elõnyérõl,
hátrányáról
- fogyatékos
embereket érintõ egészségügyi ellátások állapotáról, ezzel kapcsolatos
változtatási igények megfogalmazása
- fogyatékos
gyerekek speciális igényei, szájápolás, szájhigiénia területén, fogászati
ellátási lehetõségek
- fogyatékos
gyerekek, felnõttek speciális szükségletei táplálkozási szokások
terén
Még egyszer köszönjük az ÉTA-nak , hogy lehetõvé tette találkozásaink folytatását a 2000-es évben, és bízunk benne, hogy a továbbiakban is élhetünk e lehetõséggel. Igy 2001-ben is változatlanul folytatódhat a Szülõklub az ÉTA elõadótermében, amely valamennyi tagszervezet rendelkezésére áll.
Budapest, 2000. December
6.
Tisztelettel:
ÉFOÉSZ
Fõvárosi titkár
Elérhetõ a 06-20/
9212-671 vagy a 338-1519 telefonszámon.
A martonvásári Általános Iskola Készségfejlesztõ Speciális Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon mellett 1991. óta mûködik az Együtt-Értük Alapítvány.
Az alapítványt szülõk,
nevelõk illetve az intézmény egyéb munkakört betöltõ dolgozói
hozták létre.
- a
középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek életkörülményeinek javítása
Az alapítvány az iskolai alapellátáson,
alapfeladatokon túlmutató, az értelmi fogyatékos gyermekek életminõség-javító
tevékenységét kívánja támogatni.
Az alapitvány vagyona
lassan ugyan, de folyamatosan növekedett az évek során. A szülõi,
nevelõi és egyéb hozzájárulások mellett kerestük az új lehetõségeket
pénzügyi források szerzéséhez.
1993. májusában „Majális” elnevezéssel
olyan programsorozatot rendeztünk, melynek célja intézményünk kapuinak
megnyitása, olyan közös programok szervezése, melynek során kinyílhatnak
a fogyatékosok és épek közti határok. Kezdeményezésünk elfogadottá vált
Martonvásár lakosai körében, s igy az egyszeri alkalomból hagyományt
teremtve évente meghirdetjük kézmûves, sport és kulturális jellegû
programjainkat.
Ugyanezen év /1993./ februárjában
csatlakoztunk az érdi székhelyű „Szép jelen” Alapitvány kezdeményezéséhez,
akik Gánt községben építettek fogyatékosok, egészségkárosodottak részére
egy üdülõházat.
Alapítványunk 10 évre váltott – évente 3 hétre szóló – üdülõjogot. Ennek megszerzéséhez pénzbeli lehetõségeink szûkössége folytán szülõk, nevelõk, gyerekek közös munkájával is hozzájárultunk, s így még inkább magunkénak érezzük a „Fecskepalotát”.
Az itt töltött üdülések,
táborozások minden alkalommal nagy élményt jelentenek gyermekeinknek,
s szervesen beépülnek iskolánk pedagógiai tevékenységébe.
Mindemelett kirándulások
szervezését támogattuk, hozzájárultunk ahhoz, hogy az úszásoktatás rendszeressé
válhasson diákotthonunk életében, olyan taneszközöket, játékokat vásároltunk,
melyek eredményesen hozzájárulhatnak a fogyatékos gyermekek fejlesztéséhez.
Hisszük, hogy gyermekeink
emberi életének minõségi javításához, szebbé tételéhez, harmonikus
személyiségük építéséhez, a másság elfogadtatásához hozzájárulhatunk
alapítványunk tevékenységével.
Üdvözlettel:
Együtt-Értük Alapitvány kuratóriumának elnöke
- Az év elsõ felében
kevesebb rendezvényt tartottak a Központban. Márciustól viszont beindult
az úgynevezett „nagyüzem”. Több tagszervezett tartotta itt éves közgyûlését,
és más egyéb programokat, így például szülõklubokat, anyák napi
megemlékezéseket, stb.
- A Félúton Sportegyesület
rendszerességgel tartja nálunk szülõklubjait, és más elõadásokat
hallgatnak itt a szülõk és az érintettek hozzátartozói.
- Június 15-én az ÉTA és az
ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar aláírta az
együttmûködési megállapodást. Ennek keretein belül a Fõiskola
vállalja a szakmai továbbképzéseket, az Éta-hoz tartozó tagszervezetek
gyógypedagógusainak, és egyéb szakembereinek a könyvtár használatát,
az ÉTA által szervezett konferenciákon, workshopokon való aktív részvételt.
Az ÉTA vállalja tagintézményein
keresztül gyakorlóhelyeket biztosít a Fõiskola hallgatói részére.
Az ÉTA helyet ad a kisebb Fõiskolai
rendezvényekre, részt vesz a Fõiskola által szervezett hazai
és nemzetközi tudományos szakmai konferenciákon, vállalja, hogy nemzetközi
kapcsolatain keresztül segíti a fõiskolai hallgatókat külföldi
gyakorlóhelyhez jutáshoz. Az ÉTA segíti a halmozottan sérültek fejlesztésével
összefüggõ, fõiskolai kar egyes tanszékein folyó kutatások
végzését.
- A nyári szünet végeztével,
szeptemberben újra benépesült az ÉTA Központ. Egymást követték a különbözõ
események. A Magyar Rett Szindróma Alapítvány itt tartotta tájékoztató
füzetének és videojának bemutatóját. A „Gondoskodás gyermekeinkért”
Alapítvány rendszeresen tartja nálunk kuratóriumi üléseit. Õsszel
a Pesti Régió megtartotta elõadás sorozatának második elõadását,
a fogyatékossággal élõk, és segítõik támogatási rendszerérõl.
- Több kiállításnak is helyt
adtunk. Tavasszal egy ifjú tehetséges festõmûvész, Czinege
Sándor mutatkozott be képeivel. Kaptunk is egy képet tõle, ami
most az iroda falát díszíti. Októberben a Szájjal-lábbal Festõ
Mûvészek tárlata nyílt meg. Sokan látogatták meg a kiállítást.
- Jelenleg az Autisták Érdekvédelmi
Egyesületének gyerekeinek rajzai és szõnyegei színesítik az
ÉTA falait.
- Mikulás ünnepségét tartotta
itt a CHA, CHE. Karácsonyi buliját tartja itt a FENO.
Remélem jövõre
sokkal többen veszik igénybe a termet…….!
- A Springer Tudományos
Kiadó új lehetõséget kínál az egészségkárosodott embereket képviselõ
és segítõ szervezetek, klubok számára. Novemberben
induló, laikusoknak és szakembereknek egyaránt szóló Internetes szolgáltató
helyen saját ingyenes honlapot, azaz állandó és naprakészen változtatható
számítógépes megjelenési lehetõséget ajánl.
Címük: Springer Tudományos
Kiadó Kft. 1088 Budapest,
Múzeum u. 9. Dr. Kapócs Gábor ügyv.ig. Tel.:266-0942
- Reha-Hungary Kiállítás – 2000. nov. 23-25.- Budapesten rendezték meg ezt a három napos rehabilitációs Szakkiállítást és Kongresszust. Közel 60 kiállító vett részt, számos tudományos programot, illetve ismeretterjesztõ elõadást tartottak a résztvevõk részére. E mellett párhuzamosan zajlott a REHA Fórum, amelyen Dr. Csizmadia László is tartott elõadást „Civil szervezetek és fontosságuk a magyar társadalomban, illetve ezek szervezett összefogása és segítése” címmel. Az ÉTA kiállítási standját a tagszervezetektõl küldött ismertetõk is díszítették. Dicséretben részesítjük a Hit és Élet Alapítványt, a Korai Fejlesztõ Központot támogató Alapítványt Bp., a Sérült Emberekért Alapítványt, a Hendikep Alapítványt, Summa Vitae Alapítványt, az „ŐÕk is a mi gyerekeink” Alapítványt, a Nyíregyházi Dawn Egyesületet, a Magyar Rett-szindróma Alapítványt, és köszönjük közremûködésüket. Nagyon sokan látogatták meg a standot, és vittek magukkal új ÉTA szórólapot. Kedves, érdeklõdõ emberekkel találkoztunk az ország különbözõ tájáról. A rehabilitációs-, ill. segédeszközökben pedig folyamatosan nagy a fejlõdés.
Következõ Reha-Hungary
2001. szeptember 3-5.
- Kezembe került az „Esõember”, az autisták érdekvédelmi egyesületének lapja. Olvasgattam, színes, sokoldalúan szerkesztett, bizonyára komoly segítséget ad autistákkal együtt élõknek, együtt dolgozóknak. Örülök eddigi eredményeiknek, s a nagyon szép - éppen nyitva tartó - kiállításnak is az ÉTA Orsz. Szövetségnél. A már mûködõ ESÕEMBER Internet honlap: www.esoember.hu
- Az „I. Családokat Segítõ Konferencia” az ÉTA Országos Szövetség és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar szervezésében lesz, 2001. március 1-2-én. A konferencia helyszíne: Az ELTE Bárczi Gusztáv Fõiskolai Kar Épülete. Témája: az Európai Unióhoz
való csatlakozás feltételei és ehhez kapcsolódó problémák megvitatása.
További információt 2001. januárjában kapnak a tagszervezetek.
- Az idén is megrendezésre került a Bója S.E. szervezésében 2000. december 9-én , a székesfehérvári VÁROSI USZODÁBAN, A Szent Miklós napi úszóverseny. Több száz sérült gyermek vett részt a versenyen, és mindenki kapott meglepetést. Délután még a Mikulás is ellátogatott az uszodába, sok gyerek és fiatal nagy örömére.
|