A 2000. év téli számának tartalmából:
  
 

- Kedves ÉTA Tagok!
 

- Segíthetünk?
 

- Köszönet az ÉTÁ-nak!
 

- Alapítványi ismertetõ
 

- Az ÉTA Országos Központban lezajlott rendezvények

 

- Dióhéjban rövid hírek, események

Kedves ÉTA Tagok!

December van. A 2000. év vége felé járunk. Az utolsó hírlevél éppen egy évvel ezelõtt ugyanebben a hónapban látott napvilágot. Ez az év semmiképpen sem múlt el nyomtalanul. Ezt tudjuk mindannyian. Azt, hogy melyik szervezetnél milyen csodás, szép események zajlottak, helyben ismertek, mert írások nem születtek róluk, vagy ha igen, nem jutottak el az ÉTA Országos Központjába.

Pedig elmondani egymásnak, ami öröm, az jó, mert megsokszorozódik, s elmondani egymásnak, ami szomorú, az is jó, mert elosztódik, s könnyebb lesz utána.

Annak a néhány levélnek, információnak, bemutatkozó anyagnak, amelyet a Reha Kiállításra és a hírlevélbe küldtetek, nagyon örültünk. Igyekeztünk szép kivitelben összesíteni õket.

Az év folyamán, az ÉTA-val kapcsolatosan történt fontosabb eseményekrõl is találhattok rövid ismertetõt.

Reméljük érdekes és segítõ olvasmány lesz számotokra az ez év végi Éta hírlevél.

Sok szeretettel kívánunk kellemes meglepetéseket hozó karácsonyi ünnepeket, az új évre  -  az év végi ünnepek élményeitõl is gazdagodva, megerõsödve  -  jókedvû munkát az értelmi fogyatékos emberekkel, és sikeres együttmûködést azokkal, akik fontosnak tartják, hogy tegyenek értük. Mindnyájan találjunk otthonra ebben a világban!

Örülve az eddigi eredményeknek üdvözlünk Benneteket szeretettel:

Rauscherné Németh Ágnes és az ÉTA valamennyi munkatársa

Budapest, 2000. December 12.


Segíthetünk ?!

Azt kérdezik, milyen "non-profitnak" lenni mostanában? Hát nézzük’…

A Hetedik Szirom Alapítvány 1996. Július 12-én jött létre a Down Egyesület támogatásával a fogyatékos emberek és családjaik életminõségének javításáért.

Az Alapítvány egyik fõ feladatának tekintette, hogy a fogyatékkal élõ és megkésett fejlõdésmenetû gyermekeket a lehetõ legkorábbi életkorban komplex – orvosi, pszichológiai, pedagógiai módszerekkel vizsgálja, szûrje és idõben specifikus, korai fejlesztésben részesítse, hogy ezáltal életminõségét javítsa, a másodlagos károsodások kialakulását megelõzze, családjaikat tanácsadással és konkrét segítségnyújtással (jogi, mentálhigiénés, orvosi, pedagógiai), nevelõiket -  óvónõket, tanítókat – speciális tanácsadással támogassa. Megalakulásunkkor 12 lelkes emberrel, (orvos, gyógypedagógus, óvónõ, fõiskolai tanár, fõiskolai hallgató) egy szatyor játékkal, 40.000 Ft tõkével rendelkeztünk. Mindenki a saját szakterületén érezte azt, hogy a fogyatékos, pszichés problémákkal küzdõ gyermekek ellátásában hiány mutatkozik. Ebben az idõben környékünkön – Gödöllõ vonzáskörzetében - nem mûködött Nevelési Tanácsadó, mert a feladatot addig ellátó gödöllõi Nevelési Tanácsadó a vidéki gyermekek ellátásában nem tudott feladatot vállalni.

Munkánkat a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Csecsemõ és Gyermekosztályán 1996. októberében kezdtük meg az otthonról összegyûjtött eszközökkel, játékokkal. Elõször a kórházban ambuláns ellátásra jelentkezõ gyermekek fejlettségi szintjét vizsgáltuk orvosi javaslat alapján. Kis idõ múlva már nem csak az orvosi ellátásra jöttek a gyermekosztályra a gyermekek, hanem kifejezetten a mi szolgáltatásunkért is. A gyermekosztály orvosainak köszönhetõen birtokba vehettünk egy kórtermet. Itt már viszonylag kedvezõbb körülmények között folytathattuk munkánkat. Orvos, pszichológus, gyógypedagógus együtt kezdett rendelni, magánszorgalomból, társadalmi munkában.

Egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy a gyermekeket ne csak tanácsadás formájában lássuk el, hanem terápiát is biztosítsunk számukra. Lassan-lassan alakultak a szakmai kapcsolatok a területen dolgozó védõnõkkel, óvodákkal, iskolákkal. Ennek köszönhetõen egyre több szülõ és gyermek fordult hozzánk segítségért, ami egy idõ után nem volt a gyermekosztály életébe illeszthetõ.

1997. végén újabb helyiség után kellett néznünk. A Pest Megyei Flór Ferenc Kórház vezetõségével történõ hosszas tárgyalás után rendelkezésünkre bocsátottak díjmentesen egy 90 nm-es faházat a kórház mögött, ami igencsak lerobbant állapotban volt. Ezzel egyidõben a Népjóléti Minisztérium pályázatán 800.000,- Ft-ot nyertünk, amit a ház felújítására fordíthattunk. Mivel ez a látszólag magas összeg kevésnek bizonyult arra, hogy az iparosokat megfizessük, a fûtés korszerûsítésén, gáztartály telepítésén és a vízvezeték szerelésen túl a tetõjavítást, asztalosmunkát, festést, mázolást, linóleumozást saját magunk „segítõkkel” családtagokkal, barátokkal közösen végeztük el. (Mai napig sem tudjuk, hogy ki festette le pl. az ajtókat, de köszönet érte!)

1998. tavaszán költöztünk be az átvarázsolt faházba, ahol 2 terápiás szobát, várót, mozgástermet alakítottunk ki.

1998-tól kezdõdõen hosszú tárgyalások, gyõzködések, viták után 4 helyi önkormányzattal kötöttünk együttmûködési megállapodást a nevelési tanácsadás funkcióinak ellátására. Emellett a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal megítélte számunkra a korai fejlesztésre járó állami normatívát. A bejövõ összegeket jó ideig nem osztottuk fel, hanem teljes egészében fejlesztõeszközök, berendezések beszerzésére fordítottuk.

Lett Ayres termünk, nagy piros Bobath labdával, sok-sok fejlesztõjátékkal, vettünk számítógépet, kamerát, fénymásolót, szép függönyt az ablakra….. vagyis minden adott volt ahhoz, hogy minõségi munkát végezzünk, és a hozzánk forduló gyermekek és szüleik jó közérzete biztosítva legyen. 1998. végére 1 fõ fõállású és 18 fõ részállású dolgozót foglalkoztattunk. – immár díjazásért. A számlánkon hétjegyû szám szerepelt. Megszerveztük a távolról jövõ mozgássérült gyerekek háztól-hátig szállítását.

Úgy éreztük, révbe értünk, jó úton haladunk.

Folyamatosan kerestük az állami és nem állami támogatókat, építgettük a szakmai kapcsolatokat.

Emellett minden lehetõséget megragadva pályáztunk, több alkalommal szerveztünk Szülõi-gondozói tanfolyamot, továbbképzést pedagógusoknak, fejlesztõjátékok vásárát, megemlékeztünk az ünnepekrõl. Pályázat keretében 6 település gyermekeinél végeztünk komplex szûrõvizsgálatot 0-14 éves korig. 

Megalakulásunktól kezdve kerestük a kapcsolatot a Pest Megyei Önkormányzattal, hiszen a Közoktatási törvény a megyei önkormányzat feladatai közé sorolja a nevelési tanácsadás és a korai fejlesztés megszervezését. Kaptunk sok-sok ígéretet, kértek tõlünk adatokat, kaptunk felhívást pályázatra – amelybõl aztán kizárták az alapítványt, mert a „amíg nincs a megyei önkormányzattal közoktatási megállapodásunk, nem pályázhatunk, ehhez viszont intézményt kell alapítanunk”.

Mivel visszautasításunkkor mindig erre hivatkoztak az illetékesek, 1999 októberében Pest megye fõjegyzõjéhez benyújtottuk az Intézményalapító Okiratunkat, amelyben kértük, hogy Nevelési Tanácsadó és Gyógypedagógiai centrumként közoktatási intézménnyé nyilvánítson minket.

Ennek szabályait a 3/1998. OM rendelet szabályozta. Sejtettük, hogy az igen szigorú feltételeknek nem tudunk majd megfelelni, de reméltük, hogy egy jól mûködõ szervezet – különös tekintettel arra, hogy ebben az idõben sem volt megoldva a nevelési tanácsadás és a korai fejlesztés ügye a térségben, kedvezõ elbírálásban, esetleg támogatásban részesül ahhoz, hogy a rendeletben foglaltaknak eleget tegyen.

Hát tévedtünk…

A Megyei Önkormányzat hiánypótlásként 8 napon belül kérte tõlünk, hogy szakhatósági engedélyeket, vagyonunkat igazoló dokumentumokat, eszközök listáját, stb. nyújtsunk be az elbíráláshoz.

A kóró és a kismadár meséhez hasonlóan „futni” kezdtünk:

- Az építészeti szakhatósági engedélyt nem adták ki számunkra, mert mint kiderült egy „lebontott” faházban vagyunk.

- A tûzoltóság 30 napon belül kötelezett minket arra, hogy az elektromos rendszert korszerûsítsük, önmûködõ tûzoltórendszert és villámhárító rendszert építsünk ki….

Természetesen a szakértõi vélemények díját busásan meg kellett fizetnünk. A benyújtott papírok után a Megyei Önkormányzat illetékes elõadója javasolta, hogy vonjuk vissza kérelmünket, mert sem az engedélyünk nem megfelelõ, sem a mûködésünkhöz szükséges eszközökkel nem rendelkezünk (pl. nincs lemezszekrényünk, csak egy pelenkázónk, bordásfalunk van, nincs magas etetõszékünk). Nincs elég biztosíték arra, hogy saját erõbõl a rendeletben foglalt személyi feltételeket biztosítani tudjuk, különös tekintettel a nevelési tanácsadásra. (Öt fõállású dolgozót kellene alkalmazni.)

Hát ez igaz. Valóban nem feleltünk meg a rendelet elvárásainak. Valóban, csak a jó szándékunk volt meg. Hibáztunk. Elõször a rendeleteknek kellett volna megfelelnünk, nem az igényeknek. A papírokon és az engedélyeken nem szerepel az, hogy egy pszichológus vagy egy gyógypedagógus, amikor szemben áll egy elkeseredett szülõvel, egy csillogó szemû, de mozgássérült gyermekkel mit kell tegyen lemezszekrény hiányában. Nekünk ezt nem tanították, ilyen óra nem volt a fõiskolán….

Ennek tudatában nem tehettünk mást, a nevelési tanácsadást „átadtuk” egy fenntartásra vállalkozó helyi önkormányzatnak, eszközökkel, dolgozókkal, megkötött szerzõdésekkel, a fenntartáshoz szükséges összegekkel…mert az „önkormányzati” így mûködhet.

Így hát a tûzoltóság által meghatározott napon az utolsó fejlesztõóra után elbocsátottuk az utolsó gyermeket, leeresztettük a nagy piros labdát, leszereltük a hintát, elvittük a gáztartályt, bezsákoltuk a függönyöket, bedobozoltuk a játékokat, levettük a cégtáblát és lelakatoltuk a faházat.

A történetnek itt vége is lehetne,…de nincs.

Mivel nem volt számunkra hely sehol  a környéken, senki nem tudott felajánlani egyetlen helyiséget sem, nevelési tanácsadót átvevõ önkormányzattal megállapodást kötöttünk, hogy közösen alakítjuk ki a fejlesztõ és terápiás helyiségeket az önkormányzat épületének elsõ emeletén. Mindössze egy szobát bérelünk saját, már-már személyes holmink tárolásához. Ezt örömmel vették, szándékunkat papírra vetettük és vártuk, hogy a festés, amelyet az önkormányzat már rég megkezdett, végeztével beköltözhessünk a bérelt helyiségbe. Sürgetett az idõ annál is inkább, mert az állami normatíva folyósítását leállította a Közigazgatási Hivatal, mert egy friss rendelet értelmében OM azonosító számmal kell rendelkezni minden közoktatási intézménynek. Ehhez viszont az szükséges, hogy Pest megye fõjegyzõje közoktatási intézményként nyilvántartásba vegye az alapítvány által fenntartott intézményt. Tehát ideiglenesen berendezkedtünk a bérelt helyiségünktõl távol esõ, második emeleti szobába, ami nem volt kifestve, lelakott volt, omladozott a fala, „lakatlan” volt, mert csak mi voltunk a folyosón emiatt takarítás sem volt, és telefont sem lehetett bekötni. De a gyermekek fejlesztését valahol folytatnunk kellett.

Újra megkértük az engedélyeket, szakvéleményeket leendõ helyünkre. Teljesen reménytelenül, de ismét alapító okiratot szerkesztettünk és ismét benyújtottuk Pest megye fõjegyzõjéhez, immár csak korai fejlesztésre vonatkozóan. Így újból kezdõdött a futás – tûzoltóság, ÁNTSZ, építésügyi szakhatóság….és több kiló dokumentáció után az illetékes méltónak találta az intézményt arra, hogy a szakértõi díj megfizetése után szakértõi vizsgálatot tartson a leendõ intézménynél.

A szakértõknek megmutattuk helyünket, minden vagyonunkat, dokumentációnkat, diplomáinkat, önéletrajzainkat, munkában töltött jogviszonyunk igazolását, stb. Humánus hozzáállásának köszönhetõen 2000 március 27-én a Hetedik Szirom Gyógypedagógiai Tanácsadó, Fejlesztõ és Szolgáltató Központ közoktatási intézményként nyilvántartásba vétetett, azzal a kitétellel, hogy a festés végeztével elfoglaljuk végleges helyünket, 2000 szeptember 15-ig beszerezzük a hiányzó eszközöket, (lemezszekrény,+bordásfal,+pelenkázó,+etetőszék,+zuhanyzó….) berendezéseket, teljesítjük az egyéb elõírásokat.

Így a Közigazgatási Hivatal ismét folyósítani kezdte a normatívánkat. Minden erõnkkel azon voltunk a napi feladat ellátása mellett, hogy a követelményeknek határidõre eleget tegyünk. Mivel ez jelentõs anyagi teherrel is járt, minden lehetséges szervezettõl (Nemzetközi Gyermekmentõ, Máltai Szeretetszolgálat, magánszemélyek, intézmények) segítséget kértünk – mindhiába. Fennállásunk óta elõször a szülõk között is csekket osztottunk ki, és kértük, járuljanak hozzá fennmaradásunkhoz. 28 család közül mindössze 3 kisösszegû befizetés érkezett. Voltak szülõk, akik új lehetõség után néztek – mondván mi már úgyis tönkremegyünk – mindenáron, „maszekban”, sok pénzért.

Így lecsökkent a létszám, vele együtt a normatíva is.

Az önkormányzatban a költözés váratott magára. Izgatottan vártuk, hogy vége legyen a festésnek, de csak húzódott, húzódott. Hiába vártunk. Kiderült, hogy az általunk bérelt, kifestett, világos helyiséget „másnak adták oda”, aki birtokba is vette, mert szerintük jó lesz ott fent nekünk. (Mindentõl elzárva, ahol nem zavarunk senkit és minket sem zavar senki.)

Nem tehettünk mást, mint újra megkértük az engedélyeket, bár tudtuk, sok esélyünk nincs. Ahogy várható volt, az ÁNTSZ nem látta biztosítva a feltételeket ahhoz, hogy ilyen körülmények között gyermekeket, különösen csecsemõket fogadhassunk.

Ezután ismét kértük az önkormányzatot, hogy segítsen az ÁNTSZ és a megyei önkormányzat szakértõjének véleménye alapján az ideális feltételeket megteremteni. Ha már a helyiségeinket más birtokolja. Nem beszélve arról, hogy mivel lepusztult helyiségeinket együtt használjuk az általa fenntartott Nevelési Tanácsadóval, annak létét is veszély fenyegeti.

Nem történt semmi.

Ekkor ismét költöznünk kellett volna, hiszen a határidõ közeledett, és így már nem csak eszközöket, hanem ismét új helyet is kellett biztosítanunk. Ehhez a nagy munkához viszont szükségünk volt egy ígéretre a Pest Megyei Önkormányzattól, hogy ha mi újból kezdjük az egész tortúrát, a közoktatási megállapodás megkötésére, ezzel együtt támogatásunkra sor kerül-e.

Ezt nem tudták megígérni, sõt a Közgyûlés alelnöke késõbb kedves levélben zárkózott el az együttmûködéstõl.

Ezért 2000. Június 16-án a Hetedik Szirom Alapítvány kuratóriumának határozata alapján a Hetedik Szirom Gyógypedagógiai Tanácsadó, Fejlesztõ és Szolgáltató Központ tevékenységét felfüggesztette.

Mindössze halvány reménysugár maradt, hogy valakit érdekelni fog a gyermekek sorsa, és még sem zárja be az intézményt. Ám levél jõ a Megyei Önkormányzattól: felhívják figyelmünket, hogy egy intézmény tevékenységét felfüggeszteni nem lehet, csak megszüntetni. Ezt hamarosan határozatba is foglalták, ami jogerõre emelkedett. Így természetesen a normatíva sem folyósítható. Így nincs szükség dolgozókra. Nincs szükség helyiségekre. És eszközökre sem. A probléma megszûnt. Legalábbis bizonyos szinten biztosan. Mi mit tehettünk? Kocsira raktuk minden vagyonunkat, és egy pici lakásba raktároztuk el, abban a reményben, hogy egyszer még valaki használni fogja. És újragondoljuk, mit tehetünk a fogyatékos emberek életminõségének javításáért. Biztosan eszünkbe jut valami.

A gyerekeket igyekeztünk más intézménynél elhelyezni, két fõ intézetbe került, két fõ másik fejlesztõközpontba, néhányan óvodába. A többi otthonában várja, hogy a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság utazó tanára hetente ellátogasson hozzá. Bérelt lakásunkat mindössze három gyermek használja, akik itt találkoznak az utazó tanárukkal. Néha meglocsoljuk a virágokat és leporoljuk a nagy piros labdát.

A Nevelési Tanácsadó? A dolgozók velünk együtt távoztak. Az eszközöket elhoztuk. De mûködik – papíron, négy település gyermekeit látja el.

Statisztika? Fennállásunk alatt 379 gyermeket vizsgáltunk az „intézményben”, 316 gyermeket helyszínen. A terápiás órák száma 2500 körül volt.

Bár néha úgy érezzük, hogy Kõmûves Kelemen mintájára dolgoztunk, mégis vigasztal minket az a tudat, hogy nem volt hiábavaló az a 4 év, amit kûzdelemben és harcban végigdolgoztunk, mert volt lehetõségünk csodákat is látni. Csodát, amikor Etelka járni kezdett, amikor Bendegúz végre mászott, amikor Nóri egyedül tette meg az elsõ lépéseket, és amikor könnycseppek helyett megjelent a mosoly a szülõk szemében.

Amikor ezekre visszaemlékezünk, tudjuk, hogy ha rövid ideig is tartott, de érdemes…

Érdemes „non-profitnak” lenni 2000-ben Magyarországon. Kitartást és erõt kívánunk mindenkinek az új évezredben, hogy SEGÍTHESSÜNK!

Sápiné Dúzs Ildikó

Hetedik Szirom Alapítvány Ügyvezetõ elnöke

Ha valaki szeretne beszélgetni vele, telefonszáma: 06-30-9212-750


Köszönet az ÉTÁ-nak !

„Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondja a közmondás. Hát még, hogyha ez a gyerek nem is „átlagos”, /bár ilyen gyerek nincs is/, hanem valamilyen fogyatékossággal él, esetünkben értelmi képességei eltérõek a többiekétõl. Azoknál a családoknál, ahol értelmi fogyatékos gyerek cseperedik, bizony hatványozottan jelentkeznek a gondok, bajok, megoldandó feladatok. Társadalmunk, közéletünk megtestesítõi, a bennünket közvetlenül körülvevõ „ép” világ sok esetben még nem igazán akarja, máskor nem igazán tudja, vagy nem igazán képes rá, minden szituáció által felvetett problémánkat kezelni, orvosolni, esetleg segítséget nyújtani. Igy hát sok mindent magunknak  kell tudni megoldani lépésrõl-lépésre, akár kisebb, akár nagyobb harcok árán. Ezt azonban csak abban az esetben tudjuk véghez vinni, ha képesek vagyunk megfogalmazni, súlyozni, prioritást felállítani a megoldandó tevékenységek terén, majd ezt követõen egységesen fellépni és eljárni ügyeinkben.

Mindezekhez találkoznunk kell, tudnunk egymásról, megismerni a különbözõ élethelyzetekben keletkezõ problémákat, gondokat, kiválasztani mindig az éppen legégetõbb, legtöbbünket érintõ teendõnket, és kialakítani közös állásfoglalásunkat. Ezt a lehetõséget kívánta nyújtani idén is az ÉFOÉSZ Budapesti Szervezete a „Szülõklubok” szervezésével. Ám ennek gyakorlati megvalósításához – mai profitorientálttá vált világunkban – a technikai feltételek rohamosan csökkentek.

Míg sok évvel ezelõtt még sok intézményben készségesen bocsátottak részünkre e célra „grátisz” helyiségeket, melyben találkozhattunk, ez a lehetõség az évek során megszûnt, a közelmúlt éveiben már kizárólag pénzért igénybe vehetõ megoldásokra szorulunk, míg az idei évben már pénzünk sem lett volna rá.

Ekkor sietett segítségünkre az ÉTA, felajánlva a lehetõséget, hogy folytathassuk a Szülõklubok megrendezését az igen kellemes környezetû, igényesen kialakított, minden kényelmet nyújtó elõadótermükben. Ennek köszönhetõen nyílt lehetõség részünkre  -  az idei évben különösen sok kiemelkedõen fontos aktuális témakör megvitatására  -  ismételten megtartani összejövetelünket.

A különbözõ témakörök körüljárása  -  legtöbb esetben   -  külsõ szakértõ bevezetõ elõadásával indul, ezt követõen alakul át „kerekasztal” jellegû beszélgetésre.

Az eddig megtartott foglalkozások keretében programjaink között szerepeltek az alábbi témakörök:

- lakóotthonok létesítésével kapcsolatos információk, lehetõségek, teendõk

- foglalkoztatási alternatívák, elvi és gyakorlati pillanatnyi lehetõségek

- fogyatékossági támogatásról, mértékérõl, feltételeirõl, elõnyérõl, hátrányáról

- fogyatékos embereket érintõ egészségügyi ellátások állapotáról, ezzel kapcsolatos változtatási igények megfogalmazása

- fogyatékos gyerekek speciális igényei, szájápolás, szájhigiénia területén, fogászati ellátási lehetõségek

- fogyatékos gyerekek, felnõttek speciális szükségletei táplálkozási szokások terén

Még egyszer köszönjük az ÉTA-nak , hogy lehetõvé tette találkozásaink folytatását a 2000-es évben, és bízunk benne, hogy a továbbiakban is élhetünk e lehetõséggel. Igy  2001-ben is változatlanul folytatódhat a Szülõklub az ÉTA elõadótermében, amely valamennyi tagszervezet rendelkezésére áll.

Budapest, 2000. December 6.

Tisztelettel:

dr.Benkő Istvánné

ÉFOÉSZ Fõvárosi titkár

Elérhetõ a 06-20/ 9212-671 vagy a 338-1519 telefonszámon.


Alapítványi  ismertetõ

A martonvásári Általános Iskola  Készségfejlesztõ Speciális Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon mellett 1991. óta mûködik az Együtt-Értük Alapítvány.

Az alapítványt szülõk, nevelõk illetve az intézmény egyéb munkakört betöltõ dolgozói hozták létre.

    
Az alapító okiratban megfogalmazott cél:

- a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek életkörülményeinek javítása

Az alapítvány az iskolai alapellátáson, alapfeladatokon túlmutató, az értelmi fogyatékos gyermekek életminõség-javító tevékenységét kívánja támogatni.

Az alapitvány vagyona lassan ugyan, de folyamatosan növekedett az évek során. A szülõi, nevelõi és egyéb hozzájárulások mellett kerestük az új lehetõségeket pénzügyi források szerzéséhez.

1993. májusában „Majális” elnevezéssel olyan programsorozatot rendeztünk, melynek célja intézményünk kapuinak megnyitása, olyan közös programok szervezése, melynek során kinyílhatnak a fogyatékosok és épek közti határok. Kezdeményezésünk elfogadottá vált Martonvásár lakosai körében, s igy az egyszeri alkalomból hagyományt teremtve évente meghirdetjük kézmûves, sport és kulturális jellegû programjainkat.

Ugyanezen év /1993./ februárjában csatlakoztunk az érdi székhelyű „Szép jelen” Alapitvány kezdeményezéséhez, akik Gánt községben építettek fogyatékosok, egészségkárosodottak részére egy üdülõházat.

Alapítványunk 10 évre váltott – évente 3 hétre szóló – üdülõjogot. Ennek megszerzéséhez pénzbeli lehetõségeink szûkössége folytán szülõk, nevelõk, gyerekek közös munkájával is hozzájárultunk, s így még inkább magunkénak érezzük a „Fecskepalotát”.

Az itt töltött üdülések, táborozások minden alkalommal nagy élményt jelentenek gyermekeinknek, s szervesen beépülnek iskolánk pedagógiai tevékenységébe.

Mindemelett kirándulások szervezését támogattuk, hozzájárultunk ahhoz, hogy az úszásoktatás rendszeressé válhasson diákotthonunk életében, olyan taneszközöket, játékokat vásároltunk, melyek eredményesen hozzájárulhatnak a fogyatékos gyermekek fejlesztéséhez.

Hisszük, hogy gyermekeink emberi életének minõségi javításához, szebbé tételéhez, harmonikus személyiségük építéséhez, a másság elfogadtatásához hozzájárulhatunk alapítványunk tevékenységével.

Üdvözlettel:

Orbánné Molnár Anikó

Együtt-Értük Alapitvány kuratóriumának elnöke


Az ÉTA Országos Központban lezajlott rendezvények

- Az év elsõ felében kevesebb rendezvényt tartottak a Központban. Márciustól viszont beindult az úgynevezett „nagyüzem”. Több tagszervezett tartotta itt éves közgyûlését, és más egyéb programokat, így például szülõklubokat, anyák napi megemlékezéseket, stb.

- A Félúton Sportegyesület rendszerességgel tartja nálunk szülõklubjait, és más elõadásokat hallgatnak itt a szülõk és az érintettek hozzátartozói.

- Június 15-én az ÉTA és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar aláírta az együttmûködési megállapodást. Ennek keretein belül a Fõiskola vállalja a szakmai továbbképzéseket, az Éta-hoz tartozó tagszervezetek gyógypedagógusainak, és egyéb szakembereinek a könyvtár használatát, az ÉTA által szervezett konferenciákon, workshopokon való aktív részvételt.

Az ÉTA vállalja tagintézményein keresztül gyakorlóhelyeket biztosít a Fõiskola hallgatói részére.

Az ÉTA helyet ad a kisebb Fõiskolai rendezvényekre, részt vesz a Fõiskola által szervezett hazai és nemzetközi tudományos szakmai konferenciákon, vállalja, hogy nemzetközi kapcsolatain keresztül segíti a fõiskolai hallgatókat külföldi gyakorlóhelyhez jutáshoz. Az ÉTA segíti a halmozottan sérültek fejlesztésével összefüggõ, fõiskolai kar egyes tanszékein folyó kutatások végzését.

- A nyári szünet végeztével, szeptemberben újra benépesült az ÉTA Központ. Egymást követték a különbözõ események. A Magyar Rett Szindróma Alapítvány itt tartotta tájékoztató füzetének és videojának bemutatóját. A „Gondoskodás gyermekeinkért” Alapítvány rendszeresen tartja nálunk kuratóriumi üléseit. Õsszel a Pesti Régió megtartotta elõadás sorozatának második elõadását, a fogyatékossággal élõk, és segítõik támogatási rendszerérõl.

- Több kiállításnak is helyt adtunk. Tavasszal egy ifjú tehetséges festõmûvész, Czinege Sándor mutatkozott be képeivel. Kaptunk is egy képet tõle, ami most az iroda falát díszíti. Októberben a Szájjal-lábbal Festõ Mûvészek tárlata nyílt meg. Sokan látogatták meg a kiállítást.

- Jelenleg az Autisták Érdekvédelmi Egyesületének  gyerekeinek rajzai és szõnyegei színesítik az ÉTA falait.

- Mikulás ünnepségét tartotta itt a CHA, CHE. Karácsonyi buliját tartja itt a FENO.

Remélem jövõre sokkal többen veszik igénybe a termet…….!



Dióhéjban rövid hírek, események

- A  Springer  Tudományos Kiadó új lehetõséget kínál az egészségkárosodott embereket képviselõ és segítõ szervezetek, klubok számára. Novemberben induló, laikusoknak és szakembereknek egyaránt szóló Internetes szolgáltató helyen saját ingyenes honlapot, azaz állandó és naprakészen változtatható számítógépes megjelenési lehetõséget ajánl.
Címük: Springer Tudományos Kiadó Kft. 1088 Budapest, Múzeum u. 9.  Dr. Kapócs Gábor ügyv.ig. Tel.:266-0942

- Reha-Hungary Kiállítás – 2000. nov. 23-25.- Budapesten rendezték meg ezt a  három napos rehabilitációs Szakkiállítást és Kongresszust. Közel 60 kiállító vett részt, számos tudományos programot, illetve ismeretterjesztõ elõadást tartottak a résztvevõk részére. E mellett párhuzamosan zajlott a REHA Fórum, amelyen Dr. Csizmadia László is tartott elõadást „Civil szervezetek és fontosságuk a magyar társadalomban, illetve ezek szervezett összefogása és segítése” címmel. Az ÉTA kiállítási standját a tagszervezetektõl küldött ismertetõk is díszítették. Dicséretben részesítjük a Hit és Élet Alapítványt, a Korai Fejlesztõ Központot támogató Alapítványt Bp., a Sérült Emberekért Alapítványt, a Hendikep Alapítványt, Summa Vitae Alapítványt, az „ŐÕk is a mi gyerekeink” Alapítványt, a Nyíregyházi Dawn Egyesületet, a Magyar Rett-szindróma Alapítványt, és köszönjük közremûködésüket. Nagyon sokan látogatták meg a standot, és vittek magukkal új ÉTA szórólapot. Kedves, érdeklõdõ emberekkel találkoztunk az ország különbözõ tájáról. A rehabilitációs-, ill. segédeszközökben pedig folyamatosan nagy a fejlõdés.

Következõ Reha-Hungary 2001. szeptember 3-5.

- Kezembe került az „Esõember”, az autisták érdekvédelmi egyesületének lapja. Olvasgattam, színes, sokoldalúan szerkesztett, bizonyára komoly segítséget ad autistákkal együtt élõknek, együtt dolgozóknak. Örülök eddigi eredményeiknek, s a nagyon szép - éppen nyitva tartó - kiállításnak is az ÉTA Orsz. Szövetségnél. A már mûködõ ESÕEMBER Internet honlap: www.esoember.hu

- Az „I. Családokat Segítõ Konferencia” az ÉTA Országos Szövetség és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar szervezésében lesz, 2001. március 1-2-én.

A konferencia helyszíne: Az ELTE Bárczi Gusztáv Fõiskolai Kar Épülete.

Témája: az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételei és ehhez kapcsolódó problémák megvitatása. További információt 2001. januárjában kapnak a tagszervezetek.

- Az idén is megrendezésre került a Bója S.E. szervezésében 2000. december 9-én , a székesfehérvári VÁROSI USZODÁBAN, A Szent Miklós napi úszóverseny. Több száz sérült gyermek vett részt a versenyen, és mindenki kapott meglepetést. Délután még a Mikulás is ellátogatott az uszodába, sok gyerek és fiatal nagy örömére.